Keleti sün (Erinaceus roumanicus)

A keleti sün (Erinaceus roumanicus) a sünalakúak (Erinaceomorpha) rendjébe tartozó 30-35 cm hosszú, zömök testű, rövid, vaskos végtagokkal rendelkező, 4-5 cm farokhosszúságú állat. Feje előrefelé keskenyedik, és a hegyes alsó ajkat messze meghaladó, cipőgombszerű orrban végződik. Fülei oldalt kikandikálnak a tüskék alól, de nem emelkednek ki a szőrzetből. Apró, élénk fekete csillogó szemei oldalra néznek. Hátát fedő tüskéi megvastagodott szőrképződmények, melyek mindegyikén - sötétbarna tövüktől fehér hegyükig - barna és fehér csíkok váltogatják egymást. A homlok, fej, nyak és végtagszőrök barnák. Hasa barnásszürke, néha szinte fehér.

Magyarországon elterjedt, a legtöbb fákat, vagy cserjéket legalább elszórtan tartalmazó vidéken megfigyelhető. A településeken kifejezetten gyakorinak mondható jelenléte.

Napnyugta után jár táplálék után, veszély esetén összegömbölyödve szúrós tűpárnává változik, és útját csak akkor folytatja, ha újra biztonságban érzi magát. Mivel hazánkban ez az egyetlen sünfaj él, más emlőssel nagyon nehezen összetéveszthető, könnyen felismerhető faj.

Az év legnagyobb részében kimondottan magányos állatnak nevezhető, a két nem képviselői csak párzáskor keresik egymás társaságát. A fiatal sünfiak anyjuk után döcögve derítik fel a környéket, azonban amint felcseperednek, önálló életet kezdenek.

A sünök látása viszonylag gyenge, de az éjszakai viszonyok között remek szaglására és kifinomult hallására támaszkodva kiválóan tájékozódik. Kedveli a védettebb, kevésbé nyílt helyeket, gyakran kőfalak, kerítések mentén közlekedik. A hideg téli hónapokat farakások, rőzsekupacok alatt téli álomban vészeli át. A kedves állatok téli túlélési esélyeit segíthetjük azzal, hogy az évközben levágott gallyakat és a leveleket a bokrok alól nem gyűjtjük össze, hanem kupacokban hagyva menedéket nyújtunk a sünöknek.

A sajátos védekezési viselkedésük miatt különösen ki vannak téve a közúti gázolásoknak, mivel a gyorsan érkező járművektől megijedve összegömbölyödnek, ahelyett, hogy futni próbálnának. Az óvatos szürkületi vezetés sok sün életét mentheti meg.

Védett, természetvédelmi értéke 25000,-Ft.

Közönséges vakond (Talpa europaea)

A közönséges vakond (Talpa europaea) a cickányalakúak (Soricomorpha) rendjébe tartozó, 12-16 cm hosszú, hengeres testű, erős mellső ásólábakkal rendelkező, 3 cm farokhosszúságú állat. Szemei aprók, fülkagylójuk nincs, fülnyílásai – szemeihez hasonlóan – bőrredővel lezárhatók. Orra megnyúlt ormányszerű, színe húsvörös. Testét fedő bársonyos, tömött szőre egyöntetűen koromfekete.

A mocsaras, köves, szikes területek és az intenzíven művelt szántóktól eltekintve szinte minden élőhelyen megtalálható, Magyarország egész területén.

Egész testfelépítése földalatti életmódjához alkalmazkodott, a felszínen viszonylag ritkán figyelhető meg. Jelenlétét az ún. vakondtúrások jelzik, melyek a földalatti járatkészítés melléktermékeiként feleslegessé vált, morzsolt talaj felszínre tolt kupacai. A túrások 40 cm-nél többnyire kisebb átmérőjű, 15-20 cm magasságú földhányások, melyek kisebb-nagyobb, sokszor kanyargós vonalat képező csoportban jelennek meg a felszínen.

Mivel a más emlősökkel nehezen összetéveszthető, jól felismerhető vakondot ritkán pillanthatjuk meg, túrásainak felfedezése is elegendő jelenlétének igazolásához.

A föld alatti életmód miatt a vakondok viselkedésük ritmusával nem igazodnak a napszakok változásához, saját belső állapotuk szerint akár éjjel, akár nappal is táplálék után indulhatnak. Portyái során az akár 100 métert is meghaladó járatrendszerbe pottyant rovarokat, pajorokat, gilisztákat fogyasztja.

A kiskert tulajdonosok a vakondtúrások kéretlen fel-felbukkanása miatt nem mindig örülnek a vakond megjelenésének saját portájukon, ám ha tudnák, hogy egy-egy példány hatalmas mennyiségű kártevő rovart pusztít el táplálkozása során, talán könnyebben elfogadnák a kis társbérlőket.

A késő tavaszi, kora nyári időszakban, amikor a fiatal vakondok önállósodnak, a vakondtúrások száma hirtelen megszaporodhat élőhelyein. Ilyenkor próbálnak ugyanis a fiatalok saját területeket keresni maguknak, ami nem is egyszerű, mivel a kifejlett állatok szigorúan felosztják egymás között az alkalmas területeket és saját territóriumukra nem engednek be betolakodókat. Nem is gondolnánk, hogy e békés kinézetű, kedves kis állatok milyen heves párharcokat vívnak egymással a jobb élőhelyfoltokért.

Nem is gondolnánk, de bizonyított tény, hogy a vakond kitűnő úszó és egyáltalán nem idegenkedik a víztől.

A vakond bundája nem tartalmaz fedőszőröket, emiatt különösen puha tapintású. Az 1800-as évek végén még milliószám használta bundáját a szőrmeipar. Ma már szerencsére, mint védett állatot, ez a veszély nem fenyegeti

Védett, természetvédelmi értéke 25000,-Ft.

Közönséges ürge (Spermophilus citellus)

Az ürge (Spermophilus citellus) a rágcsálók (Rodentia) rendjébe tartozó, 22-24 cm hosszú, karcsú testű, 7 cm farokhosszúságú állat. Fülei aprók, bundája hátán világos pontokkal tarkított sárgásszürke alapszínű, a hasoldalon rozsdasárga, míg a nyaknál fehér. Mellső végtagjai satnyábbak a hátsóknál.

Nyílt rövidfüvű területek lakója.

A nappal aktív állat veszély esetén felegyenesedve jellegzetes füttyöt hallat, mely felhívja fajtársai figyelmét a közelgő ellenségre. Más emlőssel nehezen összetéveszthető, könnyen felismerhető faj. Jelenlétét a 4-5 cm átmérőjű ürgelyukak felfedezésével is valószínűsíthetjük.

Az ürge élettevékenységében szigorú menetrendet követ az év során. Kora tavasszal a nagyobb termetű hímek jelennek meg először a felszínen. Miután megvívták párviadalaikat a legjobb területekért, végre a nőstények is előkerülnek. A párzási időszakot követően a nőstények fészket építenek a járatrendszer egy védett kamrájában. A vemhességi időszak, az ellés és a szoptatás június végén zárul le, a fiatalok ekkor kezdenek önállósulni. Ilyenkor kisebb csoportokat is láthatunk a felszínen együtt mozogni.

A hímek a párzást követően már nem foglalkoznak fajtársaikkal és területet sem védenek, ilyenkor már a táplálkozás köti le idejük nagy részét. A nőstények és a fiatalok csak nyár közepén kezdhetik meg a téli álomhoz szükséges zsírkészletek felhalmozását. Ebből adódik a téli álomra vonulás ütemezése is: a nagy, kifejlett hímek már augusztus közepén elvonulhatnak lezárt üregeik mélyére, a felnőtt nőstények szeptemberben jutnak olyan állapotba, hogy ezt megtehessék, míg fiatal állatokat akár még október vége felé is megfigyelhetünk a felszínen.

A téli álom során az ürge életműködései egészen lelassulnak, testhőmérséklete a környezet hőmérsékletére esik vissza, mely abban a mélységben a föld alatt sosem éri el a fagypontot. Szélsőséges esetben azonban már mértek kevéssel fagypont alatti testhőmérsékletet is, mely nem okozott az állatnak maradandó károsodást!

Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250000,-Ft.

Az ürge veszély esetén felegyenesedve jellegzetes füttyöt hallat, mely fajtársai figyelmét felhívja a közelgő ellenségre.

Zöld levelibéka (Hyla arborea)

A zöld levelibéka (Hyla arborea) a békák(Anura) rendjébe és a levelibékafélék(Hylidae) családjába tartozó kétéltűfajunk.

3-5 cm hosszú békánk, melynek mellső lábain 4, míg a hátsókon 5 tapadókorongos ujj található. A hímek külső hanghólyaggal rendelkeznek, mely összelappadva a torok tájékán sárgás redőfoltként látható. Hátszíne a csillogó fűzöldtől a fehéres szürkén át egészen az olajbarnáig terjedhet, környezetétől és fizikai állapotától függően. Has- és végtagjainak belső felszíne fehér színű. Oldalán sötétbarna sáv húzódik.

Brekegését, melyet a torokzacskónak is nevezett külső hanghólyagjával erősít, elsősorban a tavaszi, szaporodási időszakban lehet hallani. Azonban területjelző hangjára késő őszig is felfigyelhetünk.

Magyarországon általánosan elterjedtnek mondható, elsősorban vizes élőhelyek környékén, nádasokban, füzesekben, cserjésekben figyelhetjük meg. Jól mászik, amiben segítik tapadókorongjai és has-, valamint toroktájékának ragadós váladéka.

Egyetlen békafajunk, mely képes órákon keresztül is a tűző napon a kiszáradás veszélye nélkül a leveleken nézelődni, vadászni. Elsősorban repülő rovarokkal táplálkozik.

A nőstények dió nagyságú, 30-60 petét tartalmazó petecsomókat raknak le tavakban, állandó vizű pocsolyákban, tókákban, holtágakban stb. A lárvák 3 hét alatt kikelnek és június végén, július elején alakulnak át.

Március végétől a párzóhelyre vonuló, illetve november közepén telelésre elhúzódó példányaival tömegesen is találkozhatunk nádasokkal, fűzbokrosokkal tarkított vizes élőhelyek mentén. Sajnos gyakran tömeges pusztítást végezhetnek a közutakon vonuló csoportjaikban a sebesen száguldó autók. A figyelmesen vezető békaszerető autóvezetők ha lelassítják autójukat a kritikus szakaszon, adott esetben több tucat levelibéka életét kímélhetik meg.

Mivel a vegetációs időszak java részét a tavak menti cserjések, bokrosok levelin tölti, így érthető, hogy zsákmányát is elsősorban repülő rovarok jelentik. Egy testesebb pille, vagy légy után akár fél méterre is veti magát a levegőben.

A zöld levelibéka színe - nevével ellentétben - nagyon sok árnyalatban pompázhat, a sötétbarnától a spenótzöldön keresztül, egész a világos szürkéig.

Védett, természetvédelmi értéke 10000,-Ft.

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat